Szolgáltatások
Mit jelent a
rogersi szemléletű,
kontextuális egyéni terápia?
A rendszerszemléletű egyéni terápia egy olyan megközelítés, amely az egyéni problémákat nem elszigetelten, hanem a kapcsolatok és tágabb kulturális környezet összefüggésében értelmezi. A folyamat segít feltárni a kapcsolati mintákat és transzgenerációs örökségeket, így
akkor is hatásos, ha egyedül veszel részt rajta.
Munkámban a rogersi alapok – az elfogadás, az empátia és az ítélkezésmentes jelenlét – biztonságos teret teremtenek ahhoz, hogy szabadon kifejezhesd, megélhesd a saját érzéseidet,
gondolataid, és így közelebb kerülhess azok megértéséhez. A kontextuális szemlélet ehhez hozzáteszi a kapcsolati dimenziót: figyelembe veszi a párkapcsolati, családi és tágabb társas rendszereket, valamint az ezekben megjelenő mintázatokat, erőforrásokat és esetleges elakadásokat.
A közös munka célja a mélyebb önismeret, valamint a saját és kapcsolati erőforrások
feltérképezése, ismétlődő mintázatok felismerése, ami eredményeképpen képes leszel
tudatosabban megküzdeni a felmerülő nehézségekkel és tudatosabban alakítani az életedet.
Mit jelent a
rogersi szemléletű,
kontextuális párterápia?
A rendszerszemléletű párterápia a párkapcsolatot mint dinamikus kapcsolati rendszert szemléli, ahol a nehézségek a felek közötti interakciók, közös történetek és egyéni hátterek összefüggésében értelmezhetők.
A rogersi alapelvek – az empátia, az elfogadás és az ítélkezésmentes jelenlét – biztonságos teret teremtenek mindkét fél számára, hogy őszintén megélhessék és kifejezhessék érzéseiket és szükségleteiket. A kontextuális szemlélet emellett hangsúlyt fektet a kapcsolati mintázatokra, a kölcsönösségre, a lojalitásokra, valamint az adok-kapok egyensúlyára a kapcsolatban.
A közös munka célja, hogy a felek jobban megértsék egymást, felismerjék saját és közös erőforrásaikat, és olyan kapcsolódási módokat alakítsanak ki, amelyek kölcsönösen támogatóbbak és kiegyensúlyozottabbak.
Mit jelent a
rogersi szemléletű,
kontextuális családterápia?
A rendszerszemlélet a családot mint kapcsolati rendszert szemléli, ahol az egyéni nehézségek a kapcsolati dinamikák és a közös történetek összefüggésében értelmezhetők. A család alrendszerekből áll, ugyanakkor egy tágabb szociokulturális rendszernek is része, amelyek
kölcsönösen hatnak egymásra.
A családterápiában a tünet illetve a tünethordozó a család egészének metaforikus módon megnyilvánuló zavarát, diszfunkcióját képviseli, amit nem
egyéni patológiaként értelmezünk, hanem rendszerszinten, a családtagokkal együttműküdve próbálunk megérteni és újrastrukturálni.
A rogersi alapelvek – az empátia, az elfogadás és az ítélkezésmentes jelenlét – biztonságos teret teremtenek minden családtag számára, hogy megélhesse és kifejezhesse saját érzéseit és
nézőpontját. A kontextuális szemlélet emellett hangsúlyt fektet a kapcsolati mintákra, a kölcsönösségre, a lojalitásokra és az igazságosság kérdéseire a családi rendszerben.
A közös munka célja, hogy a családtagok jobban megértsék egymást, felismerjék saját és
közös erőforrásaikat, és kiegyensúlyozottabb, támogatóbb kapcsolódási módokat alakítsanak
ki egymással.
